Új honfoglalás, avagy ajándék lónak ne nézd a fogát?

A műfaji sajátosságokat szem előtt tartva a Szatmár.ro-ra nem jellemző, hogy jegyzetekkel álljon elő. Ezennel mégis kivételt tettünk! Nits János, a Szatmárnémeti Városi Tanács RMDSZ-es tagja írását a benne jelzett probléma fontossága miatt közzétesszük.

Minap a városvezetés, folytatva a már több éves hagyományt, a 2012-es év utolsó tanácsülésén, ajándékkal lepte meg a tanácsos kollegákat, köztük engem is. A tanácsteremben már az asztalon várt mindenkit egy falinaptár és egy  jegyzetfüzet. Ezek olcsó és praktikus ajándékok, más években is kaptunk hasonlót. Mindkét naptárforma a polgármesteri hivatal égisze alatt jelent meg.

A meglepetés otthon ért, amikor jobban szemügyre vettem az ajándékot. Rögtön feltűnt egy lényeges különbség az előbbiekhez képest. Valahol, a történések homályában, eltűnt az utolsó magyar szó vagy felirat is ezen hasznos ajándékokról. Új vezetés új szelek? Vagy talán nem is olyan újak?

A falinaptár koncepciója a város építészeti történetét szeretné valamilyen szinten bemutatni, többnyire képeslapok segítségével. Jó ötletnek bizonyult, keverni a régi (divatosan ma „retro") képeslapokat az újakkal, bemutatva az időbeni változásokat.

Első ránézésre csak az tűnt fel, hogy valami nincs rendben ezekkel a képeslapokkal. Aztán beugrott. Feltételezésem igazolásáért utána is kerestem az interneten és láss csodát, többségüket meg is találtam. A régi képekről van szó.

Mint sejtettem, mindegyiken ott volt a kép címe, magyar nyelven. De gondos kezek, technikai eszközök igénybevételével, eltüntették ezeket a felesleges irományokat.  Hogy miért, lehet találgatni.

Érdekessége még a dolognak, hogy egy pár képeslap eredetijén, a magyar felirat mellett ott volt a román nyelvű felirat is, utánnyomással (mint az inflációs időkben a felülpecsételt bélyegeken), szinte dupla nagyságú betűkkel. Valószínű, már akkor is követelmény volt, hogy mindennek, ami új, nagyobbnak kell látszania a réginél. Talán a paritás kedvéért, vagy csak figyelmetlenségből, ezek is eltűntek. Pedig ezek is a közös történelmünk részeit képezik.

Egy város múltjáról leginkább fontos épületei, templomai és szobrai vallanak és itt is hagy némi kívánnivalót ez a naptár. Hála Istennek, elég sok templom és szobor van Szatmárnémetiben, de a naptár alkotóinak, csak egyetlen templomot sikerült névvel beiktatni,  aVasile Lucaciu sugárúton lévő ortodox katedrálist (ezt kétszer is) és két szobrot, a Lupaicát és Vasile Lucaciu szobrát. Igaz, az augusztusi hónapnál még szerepel a főtéri romai-katolikus székesegyház (oldalnézetből), megjelölés nélkül. Talán a Láncos templom (Kölcsey Ferenc szobrával) is megért volna egy misét, nem beszélve több, szintén régebbi templomról.

További érdekesség, hogy a nemzeti mellett a vallási kizárólagosság is tetten érhető még a románságon belül is, hiszen a görög katolikus katedrális (háttérben az ortodox katedrálissal) a felirat szerint az utóbbit ábrázolná.

Az új városvezetés  azt ígérte, hogy mindenkit egyformán képvisel majd, de eddigi tetteivel mintha csak a címbe foglaltak első részét szeretné igazolni.

Nits János